A francia szakos képzés debreceni története

Az 1912-ben alapított és első tanévét 1914 szeptemberében megnyitó debreceni egyetemen az első francia szakos okleveleket az 1918/19-es tanévben adták ki. Francia irodalomból és nyelvészetből ekkor még a germanista Huss Richárd tartott előadásokat. Tőle az oktatást 1920-ban Hankiss János (1893-1959) vette át, aki 1916 őszén mint kihelyezett középiskolai tanár került Debrecenbe, s kezdetben lektorként francia és német nyelvet tanított. A budapesti Eötvös Collegiumban végzett francia-német szakon, 1915-ben francia irodalomból doktorált, a professzori kinevezéshez szükséges magántanári címet pedig 1919-ben egyetemünkön szerezte meg. 1923-ban nevezték ki egyetemi tanárrá, az ő nevéhez fűződik az önálló francia tanszék megalapítása. Az 1930-as években már nemzetközileg is számon tartott irodalomtudományi munkássága, illetve tudományszervezői tevékenysége révén a szakterület egyik meghatározó egyénisége lett, többek között ő alapította és szerkesztette a Helicon c. nemzetközi irodalomtörténeti folyóiratot (1938-1943). 1949 decemberében, összefüggésben a vidéki egyetemeken a "nyugati nyelvek" oktatásának ideológiai-politikai megfontolásokból elhatározott megszüntetésével, nyugdíjazták. Az utolsó végzős évfolyam 1950 tavaszán vizsgázott, a többi hallgatót vagy átirányították Budapestre, vagy átmehetett orosz szakosnak. Ez az állapot hét évig tartott. A francia szakos képzés az egyetemi hallgatóság 1956-os követelései nyomán indult újra a bölcsészkaron 1957 februárjában - felmenő rendszerben. A Román Nyelvek és Irodalmak Tanszéke elnevezéssel újjáalakított tanszék vezetését 1970 őszéig a budapesti egyetem docenseként áthelyezett, az újlatin összehasonlító nyelvészet terén ugyancsak nemzetközi hírnévnek örvendő Herman József professzor (1924) látta el, aki 1962-ben megalapította a tanszék évente megjelenő tudományos kiadványát, mely jelenleg Studia Romanica de Debrecen címmel jelenik meg (lásd ott). 1957 szeptemberében az oktatói kar négy főből állt a külső előadóként akkor még foglalkoztatott Hankiss Jánossal együtt. Ez a létszám a teljes álláson lévőket tekintve a hatvanas évek közepén a mindenkori francia lektorral hét főre emelkedett. Miután a francián kívül, az eredeti tervek és helyi kezdeményezések ellenére, más újlatin nyelvből szakképzés indításához Debrecen nem kapott lehetőséget, 1982-ben a tanszék felvette jelenlegi nevét, kiküszöbölve ezzel a korábbi elnevezésből származó félreértéseket. 1970-1991 között a tanszéket docensi minőségben az irodalomtörténész Gorilovics Tivadar (1933) vezette, aki az egyetem professor emeritusa, a clermont-ferrand-i egyetem (F) díszdoktora; máig is munkatársunk, ő szerkeszti a Studia Romanica de Debrecen című kiadványsorozatunkat. 1991 őszétől helyébe az elsősorban (történeti) nyelvészeti kutatásokat folytató Kiss Sándor (1941) lépett. 2005. november 1-je óta a nyelvész Csűry István vezeti a tanszéket. A hallgatói létszám a hetvenes évek közepén 80-90 között mozgott, a nyolcvanas években erőteljesen csökkent, majd 1990-től, a gimnáziumi kötelező orosztanulás megszűnésével, hirtelen emelkedésnek indult. Az 1998/99-es tanévben mintegy 150 nappali tagozatos hallgató folytatott tanulmányokat a szakon. Mostanára 90-100 fő körül stabilizálódott a hallgatói létszám. A bolognai folyamat keretében 2006 szeptemberétől az újonnan felvett hallgatók a romanisztika alapképzési (BA) szak francia szakirányán kezdik meg tanulmányaikat. BA-diploma (vagy főiskolai diploma) birtokában - 2009 szeptemberétől - franciatanári mesterképzési (MA) szakra iratkozhatnak be a hozzánk jelentkezők. Jelenleg is folynak a diszciplináris mesterszak indításának előkészületei. Az egyetemi vagy MA-diplomával rendelkezők francia doktori stúdiumokat egyetemünk Nyelvtudományi, illetve Irodalomtudományi Doktori Iskolájának megfelelő alprogramjában folytathatnak.