Nélkülözhetetlen információk hallgatók számára

Koncentráció

Mivel oldalaink egy része csak a Francia Tanszék egyetemi polgárainak szól, nem a széles nyilvánosságnak, megtekintésükhöz regisztráció szükséges.

Minden aktív hallgatónkat kérjük, hogy minél előbb indítsa el regisztrációját a "Regisztráció" linkre kattintva.

Amire mindenkinek szüksége van: Le fr@nçais au bout des doigts (manuel dynamique de perfectionnement linguistique) 

Válassz a menüből!

Kreatív műhelyek

Mézeskenyér

CsatolmányMéret
Mézeskenyér01.jpg628.68 KB

Mézeskenyér - 2 

Kedves Hallgatótársak!
 
Örömmel tudatjuk mi hárman, Lukovszki Judit tanárnő (docens; most rendező), valamint Sándor Zita és Liktor Eszter (ötödéves hallgatók; most játszók), hogy valami készül. Tavaly ősszel volt egy szerencsés pillanat, amikor mindhárman egyszerre gondoltuk, hogy „színházat kellene csinálni” (Juditnak „újra”, nekünk meg „végre”), és hozzáfogtunk konkrét darab, szövegkönyv és koreográfia nélkül. Csak annyit tudtunk (és tudunk ma, a munkafolyamat vége felé is), hogy játszani akarunk; így alakult ki egy szövegmontázs és mozgásetűd, melynek vezérfonala a játék mint fogalom. Mindenkit szeretettel várunk a 2010. április végére tervezett bemutatóra, és addig is kérjük, tekintsétek meg, mit írnak rólunk az egyetemi Színlapban, illetve olvassátok el, mit gondol Lukovszki Judit erről a fajta munkáról.
 
 

SZÍNLAP

 
 
Mézeskenyérrel csapott pofán az Úr
Etűdök a játék témájára
(montázs)
 
BibliaSchillerArtaudWöeresHalászPéterJózsefAttilaKosztolányiNépköltésFreudEinsteinAdyShakespeareNapilapHuizingaCailloisPlatónMechanikaiStbDefiníciókMondókák
alapján, melynek építő elvét a belőle fakadó játék teremti meg. Időtlen elemekből épül fel, és legkevésbé a mondatok értelme számít. De szavakkal játszani épp olyan örömteli nekünk, mint harminc méter királykék tüllel, kötényzsebből előkapott zsonglőrlabdákkal vagy Reich „fadarabjainak” ritmusával.
 
Zita: Játszom, hogy játékot játszhassak. Tanulom, hogyan érhetek vissza egy tanulás, behatárolt és befolyásolt, megvezetett tudás előtti állapotba. Olyan helyzeteket keresek (beláttam, csak pillanatokat lehet), ahol még szabadabb és határtalanabb a gondolat, ahol nincsenek akadályok és veszélyek, falak vagy szakadékok, magam vagyok a szétterjedt énemmel. És talán így elérhetek a többiekig, másokig, idegenekig is.Mézeskenyér - 3
Eszter: Felnőttek vagyunk, és szerepként játsszuk el azt, hogy játszunk; érdekes ez. Öregnek érzem magam ahhoz, hogy ne legyen forgatókönyv, de talán nem is baj. Játszani számomra már nem azt jelenti, hogy önfeledten hemperedek egyik oldalamról a másikra, sokkal inkább azt, hogy észreveszem, ez a hemperedés játék volt annak idején, és megpróbálom immár csiszoltan, átgondoltan, egy közönséghez odafordulva újraalkotni.
Judit: Többekhez hasonlóan, „amikor játszom, akkor érzem, hogy létezem”. Játszani, ezért, csak komolyan lehet. De játszani kell, és játszani jó.
 
 
KÉRDEZEM-FELEL
 
 
-        Hogyan is kezdődött a Lukovszki Judit-féle színjátszás itt, a Francia Tanszéken?
-        1985-ben kezdődött, amikor színpadra állítottuk az én kis csapatommal, az École des Bouffons-nal az Egy éj Velencében-t. Aki kíváncsi, mi mindent rendeztem még, nézzen bele itt, a honlapon a szakmai önéletrajzomba. (http://francia.unideb.hu/?q=node/178 – az oldal legalján)
-        Hogy fogadta ezeket a darabokat a közönség? Ki volt egyáltalán a közönség?
-        A közönség itthon a kollégákból, franciául tudó hallgatókból, rokonokból, drukkerekből-ellendrukkerekből állt. A tanszék részéről mindig szimpátia és lelkesedés kísérte ezeket a bemutatókat. Gorilovics tanár úr egész elemzésekbe bocsátkozott az előadásokat követő partikon. Mikor Kiss Sándor lett a főnök, ő már készen kapta ezt a helyzetet, de akkor bennünket már vitt a lendület. Minden évben elvittük egy nemzetközi egyetemi fesztiválra az éppen aktuálisat, és mindenhol rokonszenv kísérte őket. (Nem kell elfelejteni, hogy nem anyanyelven játszani önmagában bravúr, és ezt tisztelték is bennünk.) Hogy színháznak milyen volt, hát… Mostani fejemmel azt mondom, fegyelmezetlen, megúszós. De mindig volt benne valami ötlet, amit ma is szeretek.
-        Nyilván nem könnyű választani, de mégis: van kedvenc darabod azok közül, amelyeket megrendeztél? Esetleg olyan, amely „közönségsiker” lett, de Neked nem nőtt igazán a szívedhez?
-        Messze felülmúlt mindent a Scène à quatre. Az ment a Reich zenére [Steve Reich: Változatok fadarabokra, amely a most készülő darabnak is „alaphangja”], és látványnak elég fantasztikus volt. Mindegyik a szívemhez volt nőve, de objektíve ez a befutó.
-        Ha jól tudom, elég nagy „szünet” után kezdtél el tavaly ismét egyetemi színpaddal rendezőként foglalkozni. Mi volt a hallgatás oka, már ha hallgatás ez egyáltalán, nem pedig szükséges pihenő?
-        Már lemondtam arról, hogy színház-félét csináljak, amikor a két vagy három évvel ezelőtti színház-specializáción kínálgattam magam, de senki nem kapott a lehetőségen. A tapasztalatom előzetesen az volt, hogy összehasonlíthatatlanul többet invesztálok ezekbe a vállalkozásokba, mint a hallgatók. Egy idő után (mikor úgy éreztem, hogy amit lehetett, megértettem ezzel a munkával kapcsolatban) már nem érte meg. Elhatároztam, hogy csak akkor megyek bele egy ilyen hosszú, zaklatott folyamatba, ha érzem, hogy egyformán érintve van általa mindenki, aki benne van. Ezt nagyobb létszámnál szinte képtelenség elérni.
-        Hogyan írnád le azt, amin most dolgozol?
-        Nekem fájdalmas látni, hogy a világ, amiben élek, tele van blöffel, szélhámossággal, nagyképű, erőszakos és önző hozzá nem értéssel. A játék, mint egyetlen dolog, amit nem lehet nem komolyan venni, épp ellenkezője ennek. Tisztító-kúra egy olyan időszakban, amikor testileg-lelkileg maga alá gyűr a hamis. Veletek, Eszter és Zita, minden más. Tőletek nem kell félnem, nem kell a mondataitok mögött rejtett igazságokat keresni; amit mutattok és kitaláltok, úgy igaz, ahogy van.
-        El tudod képzelni, hogy újra „belendülj”, és elkezdj színdarabok születésénél bábáskodni a Francia Tanszéken? 
-        Igen, a fenti feltételek teljesülése esetén.
-        Köszönöm szépen.
 
Liktor Eszter

 

 

Színház

Alkotói ösztöndíj elnyerése

Az Endorfin Egyesület, melynek tagja a Színláz Egyetemi Színház Alkalmi Társulata, a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány alkotói ösztöndíjában részesült.